SZIPORKA

A BARTÓK BÉLA ELMÉLETI LÍCEUM ELEMI OSZTÁLYOS DIÁKJAINAK LAPJA

Nyomtatott változat:

11. szám

2011. OKTÓBER 31.

Az október közepén megrendezett Aranytoll – F. Diósszilágyi Ibolya emlékverseny című mesealkotó, meseíró verseny megyei szakaszán a tanulóknak a meseírásra jellemző megadott szempontok alapján, valamint véletlenszerűen kiválasztott szavak (paradicsom, elbújik, por, vidám, gát, aggódik, síkos, tehén, üst, csipkebogyó) felhasználásával kellett mesét írniuk.

ARANYTOLL MESEÍRÓ VERSENY

Kalandos utam

Egyik nap elhatároztuk a dédnagymamámmal, hogy bográcsost főzünk a tanyán. A dédnagymamám azt javasolta, hogy készítsünk salátát is.
- Hozz néhány paradicsomot a kertből! – mondta.
Elindultam a kert felé. Már majdnem odaértem, amikor a mérges kutyánk az utamba állt. Elkezdtem szaladni. Szaladtam, szaladtam, és elbújtam az istállóban. Amikor megfordultam, úgy nekimentem a lónak, hogy az ijedtében elszaladt. Ahogy futott, az egész por a szemembe ment. Nagy nehezen sikerült kijutnom az istállóból, de a tehén meggátolta az utamat.
Végül mégis beértem a kertbe, szedtem néhány paradicsomot, és elindultam a ház felé. Amikor a kertajtóhoz értem, egy síkos bőrű kígyó kúszott felém. Megvártam, amíg elmegy, aztán uzsgyi, be a házba! A dédnagymamám aggódva várt.
- Máskor ne tölts ilyen sok időt a kertben!- szólt hozzám.
- Rendben, megígérem. -válaszoltam neki.
Előkészítettük az üstöt, megpucoltuk a krumplit, majd odatettük a tűzre főni. Kimentem és szedtem egy kis csipkebogyót. Miután elkészült a finom étel, a paradicsomsaláta és desszertként a csipkebogyós sütemény, vidáman meséltem el, hogy milyen volt az utam a kert felé.

Păduraru Szilvia, IV. A

Egy szép történet Pufival

Egy szép délután történt, amikor anya elment paradicsomért a piacra, én pedig elmentem sétálni a lovammal, Szellővel, és a kutyusommal.
Az úton találkoztam a két legjobb barátnőmmel, Andával és Nórával. Együtt folytattuk utunkat. Az út szélén találtunk egy kis csipkebogyóbokrot és úgy gondoltuk, hogy szedünk egy párat, majd vágtatni kezdtünk, és olyan por kerekedett utánunk, amilyen még soha. A szomszéd faluig értünk, és a mezőn teheneket láttunk, az egyik barnás-pirosas színű volt. Majd egy embert nézett mindenki, aki egy nagy üstben főzött.
—Milyen nagy adag étel!
Később egy tóhoz értünk, ahol egy gát is volt építve. Találtunk egy kiskutyát, amelyik elbújt, hiszen félt.
- Nézzétek! Milyen szép kiskutya!
- Jaj, biztosan megázott! Hiszen tegnap nagy vihar volt!
- Anda, nem szeretnéd hazavinni?
- De! Csak először gondoljunk arra is, hogy talán valakié lehet!
Plakátokat raktunk ki, de senki sem jelentkezett!
- Anda, most már megtarthatod!
- Igen! És elnevezem Pufinak!
- Nézd, milyen vidám!
- Gondolom tetszik neki ez a név. Ugye, Pufi?
- Vau!
- Mi ez? Ja, csak egy síkos gyík! Ne félj tőle!
- Én most hazamegyek! Azt hiszem anyukám már nagyon aggódik. – mondta Nóra.
- Jól van. Szia, Nóra!
- Sziasztok!
Másnap együtt játszottunk és elvittük Pufit sétáltatni.
- Nem akarod egy kutyakörre vagyis kutyaoktatásra vinni?
- Tényleg! Így könnyebben megtanulhatna mindent.
Megkezdődött az oktatás. Mindannyian nagyon izgultunk. Tudtuk, hogy néhány nap múlva Pufi versenyezni fog.
- Gyere, Pufi, csak így tovább!
- Ha így folytatja, akkor még első helyet is nyerhet!
- Tényleg, Karol?
- Igen, mert ha nem, akkor ne legyen a nevem Kutyaoktató Karol!
- Olyan vicces vagy!
Elérkezett a nagy nap. Anda barátnőm kutyája, Pufi, versenyezni fog. Mindenki eljött: Anda családja, Nóra családja és az én családom. Mindenki ezt mondta, aki Pufi és Anda szurkolója volt:
- Hajrá, Pufi!
És tényleg sikerült. Nem nyert első helyet, de másodikat igen.
Az ügyes Pufival és a barátnőmmel, Andával elmentünk pizzát enni, mivel megünnepeltük a nagy napot. Mi pizzáztunk, Pufi és a kutyusom, Lassie, csontot evett, de jó nagyot! Sohasem felejtem el azt a napot! Gyönyörű volt!

Pál Brigitta, IV. A osztály

Hétvégi kalandok

Egy meleg őszies napon elmentünk nagymamámékhoz, habár nagyon síkos volt az út, mivel akkor este esett az eső.
Amikor odaértünk, nagymamámék nagyon szomorúak voltak, mert a tehén jónéhány paradicsomot megevett, és nem lehetett már paradicsomszószt készíteni télire. Miközben ott beszélgettünk, észrevettük, hogy egy kicsi bográcsos kifolyt az üstből, mert az üst megrepedt.
Bosszankodott is nagyapám érte!
Elmentem sétálni, hogy ne lássam a nagyapám felpaprikázott képét, s amikor az út melletti bokrokra pillantottam, láttam, hogy egy csomó porral ellepett csipkebogyó mosolygott onnan.
Nagyon megörültem, mert arra gondoltam, hogy készíthetnénk csipkebogyólekvárt.
Futottam is vissza a szüleimhez, csakhogy megbotlottam, elkezdtem sírni, a térdemből folyt a vér és az anyukám aggódó szemekkel hajolt fölém megnézni, hogy komoly-e a baj.
Gyorsan a kocsiba vitt az ölében és elindultunk hazafelé. Sajnos egy fa meggátolta utunkat.
Édesapámnak és a bátyámnak köszönhetően sikerült továbbjutni. Mentünk is tovább. Amikor megálltunk egy benzinkútnál, a kutyám, Puffy elbújt a székek alá és nem találtam meg egész hazáig. Otthon végül megtaláltam.
Másnap reggel meg nekiálltunk csipkebogyólekvárt készíteni. Az egész család besegített a főzésbe és nagyon, de nagyon finom lekvár lett belőle.

Kulcsár Andrea, IV. B osztály

Csodálatos vakációm tehén-apuval

A kertben, nyáron a paradicsom mellett álltam, és egy pirospozsgás arcú, szép kis paradicsom megszólított:
-Kislány, dörzsöld meg az arcom!
Eleinte nem értettem mit akar, de aztán rájöttem, mi rossz lehet belőle?
Így hát megdörzsöltem. Abban a pillanatban óriási por kerekedett, és egy elvarázsolt világba kerültem.
Érdekes lények voltak körülöttem: az egyik egy lábon ugrált és úgy nézett ki, mint egy nagy tök. A másik egy olyan pillangó volt, aminek hat szárnya, öt feje és nyolc szeme volt.
Úgy éreztem, mindjárt sírva fakadok.
Ekkor egy háromfarkú, kétlábú, négyszarvú tehén ezt mondta:
- Ne félj, kicsi Nóra, nem bánt itt téged senki! Azért hivattalak ide azzal a szép kis paradicsommal, mert egy csodálatos vakációt akarok neked szerezni.
Megkínált csipkebogyóval. Egyetlen szemet ettem, de ahogy lenyeltem, még legalább egy üstnyit megettem utána.
-Mmm, de finom!
-Ennek nagyon örülök, kicsi Nóra.
Tudd meg, hogy ez elvarázsolt hecsedli. Ez az egész hely, ahol most vagy, elvarázsolt. Ez meggátolja azt, hogy meghaljunk. Aki a Földön meghal, ide kerül más lény képében.
Például itt vannak a dinoszauruszok, a kardfogú tigrisek, meg az összes többi kihalt állatfaj.
Én is ember voltam: a te apukád – szólt a tehén.
-Apu, te vagy az?!
-Igen, én vagyok.
-Apuuu! – rohantam felé, de ahogy odaértem, apu eltűnt.
-Kislányom, itt semmit és senkit nem lehet megfogni. Mi már szellemek vagyunk. Nézd csak azokat a hódféléket, akik gátat építenek: ők is szellemek. A fa sem igazi már.
Így hát egy szellemországba kerültem. Apu háza felé egy síkos út vezetett, alig tudtam járni rajta. A tehén egy nagy üstből étellel kínált, de én nem voltam éhes. Ott, vagyis apu otthonában vidám zene csendült fel.
-Mi ez a muzsika? Honnan és miből jön?
-Ez a te tiszteletedre van, kedves Nórám !– válaszolta.
Beléptünk a lakásba, és csodák csodájára egy kis cicus volt a közepén, egy kosárban, pont olyan, amilyet a szülinapomra kértem.
-Apu, ez meg mit jelent?
-Azt, hogy ez a tied!– válaszolta a mágikus lény.
Attól a perctől kezdve minden jól ment. A napok úgy teltek, mintha tündérmesében éltem volna. Sokat játszottam a cicámmal, akit Szürkének neveztem el.
Így telt el a nyár. Már augusztus vége volt, amikor Szürke megszökött. Nagyon aggódtam miatta. Apu megnyugtatott, hogy csak egy kis magányra van szüksége.
De én ezzel nem voltam megelégedve. Már csak három nap maradt a vakációból, és Szürke nem került elő. Apu ugyanis eltitkolta, hogy Szürkének hamarabb haza kellett érnie, mint nekem, hogy tudjon megélni a Földön.
Hazaértem. Anyunak csak egy "sziát" mondtam, felrohantam a szobámba és elkezdtem sírni.
Hirtelen arra figyeltem fel, hogy a konyhából macskanyávogás hallatszik. Ugyanis amikor felrohantam, észre sem vettem Szürkét. Azonnal lesiettem, és megláttam a macskámat.
-Szürke, te haszontalan, hát miért bújtál el előlem?
-Szia, nagylány! Anyádnak nem is köszönsz? – mondta anya csípőre tett kézzel nevetve.
-De. Szia, anya!
Így újra együtt volt a család, és hármasban éltünk tovább, amíg meg nem haltunk.

Andrásy Nóra, IV.A osztály

Csendes ősz

Csendes ősz, csendes ősz!
Csendes őszben csendesen futkosó őz.
A fák levelei halkan lehullanak,
a mókusok behúzódnak a fák odvába.
A tücsök halkan hegedül.
Csendes ősz, csendes ősz!

Szabó Abigél — Step by step III.

Felhőnéző

Nézem az eget,
Párolog a felhő,
Csúszik az égen,
Mint korcsolya a jégen.

Csúszik a felhő,
Kacsingat a nap,
Kék lesz az ég,
És süt végre a nap.

Orosz Katalin — Step by step III.

Felhőnéző

Nézem az eget,
Felhős és kék.
Hát a felhőnek,
Milyen alakja van?
Először egy sárkányfej
Bukkan elő,
Aztán egy tyúk feje,
Taraja van, de színe fehér.
Ilyenek a felhők mindig,
Szép fehérek,van alakjuk,
De aztán szétfoszlanak,
Köddé válnak.

Orosz Katalin — Step by step III.

A királyfi és a szegény lány

Egyszer volt hol nem volt volt egyszer egy királyfi. A királyfi egyszer azt mondja az apjának:
- Apám, már ideje hogy megházasodjak. Elmegyek álruhában, s menyasszonyt választok.
Hát el is ment. Ment hetedhét ország ellen megállás nélkül. A hetedik országban leült egy fa alá. Mivel nem evett semmit és alig ivott, nem volt már ereje felkelni és inni a két méterrel távolabb lévő kútból.
Arra ment egy gazdag lány. Kérte, hogy adjon neki vizet a kútból, de az nem adott, csak továbbment.
Arra jött egy szegény lány, és attól is kért vizet. Ő adott neki. Miután ivott, erőre kapott, és odalépett a lányhoz:
-Ásó, kapa, s a nagyharang válasszon el minket!
S így összeházasodtak. Most is boldogan élnek, ha meg nem haltak.

Orosz Katalin, III. Step by step osztály