SZIPORKA

A BARTÓK BÉLA ELMÉLETI LÍCEUM ELEMI OSZTÁLYOS DIÁKJAINAK LAPJA

Nyomtatott változat:

16. szám

2014. JÚNIUS

FOGALMAZÁS-PARÁDÉ

Szép álom

Egy szombat reggel arra ébredtem, hogy nagy a zaj a házban. Mire jobban összeszedtem magam, észrevettem, hogy a hét törpe házikójában vagyok.
Nem is volt időm gondolkodni, hogy kerültem oda, már ott termettek a törpék és elmondták, hogy Hófehérke jön látogatóba hozzájuk és erre az alkalomra készülni kell.
Egész nap sütöttünk, főztünk, nagyon sok virágot szedtünk és a kis házikót szépen feldíszítettük. Délután megérkezett Hófehérke, aki csodálatos volt. Nagyon sokat beszélgettünk, énekeltünk. Az erdő összes állata ott volt velünk. Este a nagy vacsorázás után Hófehérke elvitt az ő palotájába, hogy bemutassa. Gyönyörű volt a palota. A legszebb szobájában szállásolt el. Nagyon boldog voltam.
Reggel, amikor felébredtem, már az én ágyamban voltam, és rájöttem, hogy minden egy csodálatos álom volt, amit sosem fogok elfelejteni.

Magyari Dávid, II.osztály

Asterix és Obelix kalandjai

Egyszer, régen egy kis gall faluban élt két jóbarát, Asterix és erős barátja, Obelix.
Egy szép napon elmentek az erdőbe vadkanra vadászni. Ágakból és levelekből építettek maguknak lest és ott vártak türelmesen.
Hirtelen észrevettek egy római őrjáratot, aki a falujuk felé tartott. Csendben vártak, amíg az őrjárat elhaladt mellettük. Asterix azt mondta:
- Gyere gyorsan, mentsük meg a falut!
- Siessünk! – mondta Obelix.
Sajnos elkéstek. A rómaiak már kifosztották a falut és elrabolták Csodaturmixot, a varázslót.
Asterix és Obelix elhatározták, hogy megmentik Csodaturmixot. Napokig gyalogoltak, mire elérték a rómaiak táborát. Akkor Asterix megitta a varázsitalt és ő is nagyon erős lett. Megtámadták a római katonákat és kiszabadították Csodaturmixot.
Visszamentek a faluba és nagy mulatságot csaptak. Csodaturmix még ma is főzi a gallok varázsitalát. Aki nem hiszi, járjon utána!

Major Barna Péter, II.osztály

A szárnyas egyszarvú

Egyszer egy fehér ló meg akarta keresni azt a virágot, amely átváltoztatja szárnyas egyszarvúvá.
Ment, mendegélt, amíg egy nagy fához nem ért. A fa megkérte, hogy rázza le az almáit. A lovacska lerázta az almákat és cserébe kapott egy virágot.
Megint ment, amíg egy nyuszikával nem találkozott.
- Kérlek, lovacska, segíts kihúzni a répámat a földből!
A lovacska segített kihúzni a répát, és cserébe kapott egy virágot. Megint ment és az egérkével találkozott.
- Segítsek-e, kisegér?
- Igen, segíts, kérlek!
A lovacska segített, hogy belökje a kisegér házába a sajtot.
Aztán egy öregasszonnyal találkozott.
- Lovacska, nem adod nekem a virágodat?
A lovacska odaadta a virágokat, de nem tudta mit akar vele az öregasszony. Az öregasszony megette a virágokat és átváltozott szárnyas egyszarvúvá. A lovacska megkérte, hogy változtassa őt is szárnyas egyszarvúvá.
Átváltozott a lovacska is szárnyas egyszarvúvá, és örökre jó barátok lettek.

Bereczki Bernadett, II. osztály

Az elvarázsolt királyfi

Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, volt egy király.
Hiába próbálkozott, nem sikerült lányát férjhez adni. Legvégül az udvari bolondtól kért tanácsot.
- Uram, királyom, lányod dobja ki a gyűrűjét az ablakon, s aki felveszi, az legyen a férje. Úgy is történt. A gyűrűt egy szegény beteg koldus vette fel. A lány sírva fakadt, de mit tehetett, megesküdött a koldussal, s követte őt a kunyhójához.
Ahogy beléptek az ajtón, a koldus átváltozott királyfivá. Egy boszorka elvarázsolta, hogy csak akkor változzon vissza, ha egy királylány feleségül megy hozzá.
Azóta boldogan élnek, ha meg nem haltak.

Grexa Erzsébet Bernadett, II.osztály

Kati vágya

Egy meleg júniusi napon a másodikos Kati hazafelé bandukolt az iskolából. Mint mindig, most is megállt az üzlet kirakata előtt és sóvárgó tekintettel nézett a görkorcsolyára, melyet már régóta szeretett volna megkapni.
Hazaérve egyenesen a konyha felé vette útját, ahol már édesanyja tárt karokkal várta.
- Szia,anya! Képzeld, láttam a kirakatban egy pár görkorcsolyát. Úgy szeretnék egyet a szülinapomra!
- Nem lehet, Katikám! Hiszen már régóta gyűjtjük a pénzt a háztető javítására.
A kislány szomorúan ment be a szobájába, de tudta, hogy édesanyjának igaza van. Levette a polcról a malacperselyét és megszámolta a pénzét, de sajnos csak az összeg fele volt meg. Támadt egy ötlete, mi lenne, ha összegyűjtött folyóiratait kevéske pénzért leadná a papírfeldolgozó cégnél.
Így is történt. Csakhogy ezúttal sem volt meg a teljes összeg. Nem bosszankodott rajta, mert szíve mélyén már tudta, mit kell tennie. Édesanyját kereste meg, aki éppen a család vacsoráját készítette.
- Anya, nektek adom a pénzt a tető javítására.
- Nagyon kedves tőled, kislányom, de talán majd máskor szükséged lesz erre a pénzösszegre.
Kati azonban addig nem nyugodott, amíg édesanyja el nem vette a pénzt.
Nemsokára elérkezett a kislány születésnapja. Együtt ünnepelt a család. Ebéd után Kati izgatottan bontotta ki nagyiék ajándékát. Nagyon megörült a meséskönyvnek és az édességnek. Ekkor szülei ajándékára került sor. Amint kibontotta a szépen becsomagolt ajándékdobozt, nem hitt a szemének ... a dobozban egy pár görkorcsolya volt.
El sem kell mondanom, mennyire örült Kati az ajándéknak. Hálás tekintettel ölelte meg édesanyját és édesapját.

Milos Annamária, III. osztály

Manó apó története

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy titokzatos világ, amit Mini-manók világának hívtak.
Mindezt Manó apótól tudom. Ahogy mesélt, mesélt, egyszer megemlített egy aranyhajú manókirálylányt, akit elrabolt egy gonosz boszorkány és elátkozta.
Egy napsugaras délután egy manóember legkisebb fia felkerekedett, hogy megkeresse a lányt. Három éjjel, három nap lovagolt a táltos paripáján míg egy nagy hegyhez ért, és a hegy így szólt:
- Rajtam csak akkor kelhetsz át, ha felelsz három kérdésre. Az első, találd ki hány éves vagyok, a második, hány gyermekem van, a harmadik, milyen virágok nyílnak rajtam, de ne feledd, csak három napod van. A legkisebb legény okos volt, de ezekre a kérdésekre nehezen talált feleletet. Aznap este letáborozott, egész éjszaka gondolkozott és szerencsére az összes kérdésre megtalálta a választ.
Hajnalban szólította a a hegyet:
- Te hegy, tudom a feleleteket és már mondom is: az első kérdésed az volt, hány éves vagy. Annyi éves vagy, amennyinek hiszed magad. A második az volt, hány gyermeked van. Hát annyi gyermeked van, amennyi hegyet látok körülötted, amelyek alacsonyabbak és kisebbek nálad, és a harmadik kérdésed az volt, milyen virágok nyílnak rajtad. Olyan virágok nyílnak rajtad, amilyen magokat fúj a földbe a szél.
A hegy kénytelen volt átereszteni a manólegényt. Ahogy vágtatott át a hegyen a paripájával, meglátott egy óriási barlangot, bemerészkedett. Ott találta a manókirálylányt a gonosz boszorkánnyal, aki ezt mondta:
- Küzdjünk meg, úgy eldöntjük kié a királylány, és ha te legyőzől, megszabadítom a varázslattól! Megküzdöttek varázslattal is, ésszel is, és a legény győzött. A boszorkány elengedte a lányt, aki megszabadult az átoktól is. A királylány és a legény hazamentek, összeházasodtak. A legény ekkor azt mondta:
- Ásó, kapa, nagyharang válasszon el bennünket!
Manó apó nagyon örült, hogy elmesélhette nekem ezt a gyönyörű történetet és én is, a végén pedig hozzátette:
"Boldogan élnek, ha meg nem haltak."

Stan Lilla Alíz, Lépésről lépésre IV. osztály

A békává változott királylány

Volt egyszer egy aranyhajú királylány, aki egy boszorkány varázslatától kis békácskává változott.
Az apja mindennap hívott egy-két legényt a faluból, hogy szerezzék vissza a lányát, de sikertelenül. Már csak a legkisebb legény maradt. Azt mondta a legénynek:
- Te vagy az utolsó reményem. Tessék, itt van ez a térkép, elvezet a lányomhoz.
Felkerekedett a legény, három éjjel és három nappal tartott az útja. Végül odaért a boszorkány barlangjához. Alighogy belépett, két nagy jégkatona szaladt feléje. A legény előkapta erős fémkardját és szétkaszabolta őket. Tovább ment. Persze, a boszorkánynak a gyenge pontja a sarka volt. Amikor a legény a barlang gyomrába ért, hát látja, hogy a boszi forralja a vulkáni lávát, hogy abban főzze meg a királylányt.
A legény lábujjhegyen lopakodott a boszi felé, s hát hallja a varázsigét, amit az mond:
- Picitnyi vámpírláb, még egy kicsi embermáj, és a legfőbb összetevő, egy békává varázsolt királylány.
Amikor a legény meghallotta, hogy mit morog a boszorkány, egyből odaugrott hozzá és a kardját beleszúrta a sarkába. Ettől a királylány egyből megszabadult a varázslattól.
A legény felültette a királylányt a lóra és visszalovagoltak a várhoz. Mikor a királyapa meglátta a lányát, egyből odaszaladt, megölelte a lányt. Azt mondta a legénynek:
- A jótettedért neked adom fél királyságom és feleségül veheted a lányom.
Hatalmas lakodalmat csaptak. Még Shrek is eljött a legmélyebb erdőből. De azt ne felejtsük el, hogy még ma is élnek, ha meg nem haltak, ameddig ásó, kapa, nagyharang el nem választja őket.

Pál Zoltán-László, Lépésről lépésre IV. osztály

A nyár

Az én kedvenc évszakom a nyár,
Mert sok ember fürödni jár.
Perzsel a nap és király a strand,
Az én kedvenc évszakom a nyár.

Az én kedvenc évszakom a nyár,
Mert sok ember fagyizni jár.
Nem baj, ha drága, nem baj, ha más,
Az se baj, hogyha vaníliás.

Várod, ugye, te is a nyarat,
Hogy strandolni vagy fagyizni járj?
Élvezd a nyarat, ez a parancs,
Az a célunk, hogy jól érezd magad.

Szász Botond, III. osztály