SZIPORKA

A BARTÓK BÉLA ELMÉLETI LÍCEUM ELEMI OSZTÁLYOS DIÁKJAINAK LAPJA

Nyomtatott változat:

17. szám

2014. OKTÓBER

Aranytoll meseíró verseny.
Az Aranytoll fogalmazásíró verseny megyei szakaszán nyolc véletlenszerűen kiválasztott szó felhasználásával kellett mesét írniuk a versenyzőknek:
petrezselyem, homályos, szeg, keringett, ragaszt, szalvéta, szomjas, mozgó.
A meseíró diák is szereplője kellett legyen a történetnek.

ARANYTOLL MESEÍRÓ VERSENY

A csodapetrezselyem

Egy gyönyörű nyári napon az unokám hozzám jött, és kért tőlem egy mesét. Így meséltem el neki azt, ami sok-sok évvel ezelőtt történt meg velem.
Régen volt egy király, akinek az volt a vágya, hogy megkaparintsa a csodapetrezselymet. De nem tudta hol keresse. Egy napon kihirdette a faluban, hogy aki elhozza neki a petrezselymet, az kap egy zsák aranyat. Így elhatároztam, hogy megkeresem a petrezselymet és jó sok pénzt szerzek a családunknak. Elindultam, de útközben egy sűrű, homályos ködbe tévedtem. Találkoztam egy öregasszonnyal, aki kivezetett a ködből.
- Hogyan hálálhatnám meg a segítségét? – kérdeztem tőle.
- Hát, csak egy szalvétát kérek szépen és egy korty vizet, mert nagyon szomjas vagyok!
- Ha csak ennyi a kívánsága, akkor szívesen teljesítem!
Vizet adtam neki, majd elköszöntem tőle. Továbbmentem, és megpillantottam egy kis falut. Bementem a faluba és láttam, hogy egy vén bácsi be akart verni egy mozgó szeget egy padba, de nem sikerült neki. Odamentem hozzá, és megkérdeztem:
- Szükség lenne segítségre?
- Igen, kellene egy kis segítség!
- Akkor hadd próbáljam meg beverni ezt a szeget!
- Hát persze!
Bevertem a szeget a padba, a bácsi cserébe adott egy varázsszeget. Továbbmentem és beértem egy erdőbe, ahol egy troll keringett. Odamentem hozzá, és megkérdeztem:
- Ugyan miért keringsz, te troll?
- Azért, mert unatkozom.
- Ha ideadod a petrezselymet, teljesítem egy kívánságodat!
A troll ideadta a petrezselymet, én meg a varázsszeggel odaragasztottam egy fához. Ezután futottam hazafelé. Amint hazaértem, láttam, hogy apám és a testvéreim ülnek a kapuban, és várnak rám. Beköszöntem hozzájuk, és siettem a királyhoz. Odaadtam neki a petrezselymet, ő pedig ideadta a zsák aranyat.
Így kapott a családom gazdagságot, a király pedig petrezselymet.

Gyulai-Herbszt Márk, Hagyományos IV. osztály

A vándorló petrezselyem

Volt egyszer, hol nem volt, az üveghegyen is túl, volt egy tündér. A tündér egyszer elrepült egy kert felett, ahol hirtelen megszólalt egy petrezselyem, vagyis én:
- Kérlek szépen, varázsolj nekem lábakat, nagyon szeretném bejárni a világot! A tündér, mivel jószívű volt, megtette, amire kértem. Vidáman kipattantam a földből és illedelmesen megköszöntem a tündér segítségét. Ugrándozva mentem be az erdőbe. Egy idő után szomjas lettem, és a nagy fáradságtól homályosan kezdtem látni. Elballagtam egy frissítő vizű patakhoz és jó nagyokat elkezdtem kortyolgatni.
Továbbmentem, már kezdett sötétedni. Megláttam egy erdei manót, aki bele volt ragadva egy erdei fa nedvébe és azt kiabálta:
- Segítség! Segítség! Nem tudok kiszabadulni!
Odarohantam segíteni a manónak. Pár perc múlva már ki is sikerült húzni Csipikét, mert így hívták őt. Tetőtől talpig ragasztós volt és azt mondta:
- Mivel segítettél nekem, gyere haza velem!
Én természetesen szívesen elfogadtam a meghívást. Útközben madarak keringtek a fejünk fölött. Ők Csipike barátai voltak. Amikor hazaértünk, szalvéta volt az abrosz és a szeg volt a szék. Jól teleettük magunkat és egy jó kiadósat aludtunk rá.
Másnap reggel Csipikével megbeszéltük, hogy mostantól nála lakhatok, de csak akkor, ha elvégzem, amit kér. Én bele is egyeztem. Segítettem neki gombát szedni, kisöpörtem a házat, ezek voltak a feladataim. Nagyon jól megvoltunk együtt.
Aki nem hiszi, járjon utána!

Cziprián-Kovács Kinga, Hagyományos IV. osztály

Egy jó nap

Nagyon sok a munka a tanyán. Sokat fogok segíteni a családomnak.
Anya arra kért, hogy hozzak neki petrezselymet a kertből. A mi kertünkben sok zöldség van. Amikor kimegyek a kertbe, mindig érzem a jó zöldségillatot. Meg szoktam állni beszélgetni a zöldséggekkel. A paradicsom a legjobb barátom. Visszamegyek a házba és anya megköszöni nekem, hogy hoztam petrezselymet. Arra kér, hogy terítsem meg az asztalt. Rakok: abroszt, villát, kanalat, kést, szalvétát és poharakat, ha valaki szomjas.
Apunak segítek a szerelésben. Oda szoktam adni neki a szegeket. Szerintem ez egy érdekes munka, mert különféle szegek vannak. Leejtettem egy szeget a padlóra, amely elkezdett keringeni. A garázsban általában sok pók van, de én szeretem a pókokat és nem zavarnak. Sőt, szoktam velük játszani! Apa megköszöni, és azt mondja, hogy ügyes vagyok.
Most Petinek kell segítenem, az óvodás kisöcsémnek, aki nagyon édes. Arra kér, hogy ragasszam az egyik rajzot a homályos ablakra. Azt mondja nekem, hogy azt a rajzot ma készítette az óvodában. Ő is megköszöni. Még a Matyi nevű gyorsan mozgó kandúromnak kell elmosnom a tányérját. Amiután elmosom, macskaeledelt rakok neki és vizet is töltök.
Örülök, hogy segítettem a családomnak. Ma egy jó napom volt.

Kajnák Edina, Hagyományos IV. osztály

Utazás Egyiptomba

Hallottam a testvéremtől, hogy Egyiptomba utazunk. Ötezer lej volt az utazás ára. Petrezselymet és sok más finomságot vittünk el otthonról. Nagyon megszomjaztam a repülőgépen. Volt egy befejezetlen munkám, és gyorsan összeragasztottam. Szegeket kellett belefűzni és azt is összecsaptam.
Amikor Kairóba értünk, vettünk egy-két gyümölcsöt és irány a szálloda! Mindenféle enciklopédiát olvastunk a múmiákról. Izgek-mozgok amikor ezt a szót hallom. A tesóm pedig kering amikor kimondom a múmia szót. A szalvéta azért volt, hogy a szánk elé kössük, amikor a sivatagban mendegélünk.
Reggelente a napfelkeltét homályos ablakból néztük. Egyszer csak megpillantottunk egy piramist. Nagyon rémisztő volt odabenn. Mindenféle folyosók és több más dolog volt útban. Amikor kiértünk a piramisból, teveháton hazamentünk. A piacon még vásároltunk gyümölcsöt, zöldséget és nézelődtünk a városban. A szállodában volt egy kicsi medence, abban fürödtünk egy jót.
Nagyon jól éreztünk magunkat. Otthon is sokat beszélgettünk erről a szép élményről.

Andrásy Tamás, Lépésről lépésre IV. osztály

A petrezselyemleves, a mókus meg a bogár

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kicsi házikó. Abban laktunk mi: apa, anya és én. Apu elindult fát vágni.
Anya meg én vártuk, hogy jöjjön vissza. Kinéztem a homályos ablakon. Láttam, hogy apu jön egy zsák fával. Miközben anyu főzte a petrezselyemlevest, apu meg én néztük a tévét a nagy kandalló mellett. Anyu kitette a szalvétát az asztalra, s azzal hívott ebédelni. Ebéd után kimentem játszani. Amikor bejöttem a házba, azt mondtam anyunak, hogy világgá akarok menni. Anyu nem mondott semmit. Pakolt egy csokival tele batyut, és útnak indultam. Találkoztam egy mókussal.
Megkérdezte tőlem:
- Mit csinálsz az erdő közepén?
- Hát világot látok! – feleltem keringve.
- Jöhetek én is?- kérdezte az állatka.
- Hát persze! – mondtam vígan.
Mentünk, mendegéltünk, míg egy kúthoz nem értünk. Véletlenül beleléptem egy szegbe. Kivettem. Miközben a mókus ivott, én rajzoltam. Észrevettem egy mozgó követ. Csóti volt, a bogár. Hát őt is befogadtam a klubba. Mentünk, mentünk, míg véletlenül egy faluban kötöttünk ki. Csóti szomjas lett. Mikor kijutottunk a faluból, eleredt az eső. Csóti nagyra tátotta a száját. Egy rétre értünk. Megpillantottunk egy házat. Mikor közelebb mentünk, láttam, hogy az az én házam.
Bementünk, és megvacsoráztunk. A rajzot felragasztottuk a falra. Itt a vége, fuss el véle!

Bodó Tamás, Lépésről lépésre IV. osztály

VERS

Színpompás ősz

Őszanyó a kertben sétál,
Körülötte minden fán
Színes ruhát öltöttek a levelek.
Már a nap is gyengén ragyog,
Hűvös, ködös reggelek,
Őszanyóka fuvallata elűzte a nyári meleget.

Piros alma, édes körte,
Hamvas szilva, finom szőlő
Ránk kacsintva hívogat.
Kemény dió, csengő barack
Mindenkit a gyümölcsösbe csalogat.

Szász Botond, Hagyományos IV. osztály

FOGALMAZÁS

Piroska és a farkas

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy kislány, akit Piroskának hívtak. Egyszer az édesanyja magához hívatta:
- Menj el látogatóba nagyihoz az erdei házikóba! Vidd magaddal ezt a kosárkát, ennivaló van benne. Tudod, hogy beteg szegény.
Piroska elindult az erdei ösvényen. Egy farkas pedig figyelgette a kislányt a fák mögül. Egyszer csak kiugrott Piroska elé és mézes-mázos szavakkal beszédbe elegyedett vele:
- Látod mennyi virág van körülöttünk? Mi lenne, ha szednél egy csokorra valót nagyinak? Én addig hírül viszem neki, hogy meglátogatod.
Úgy is lett. Amíg Piroska megszedte a csokrát, addig a farkas bekopogott nagyi házába és felfalta. Befeküdt az ágyába, s úgy tett, mintha ő lenne a nagyi. Várta Piroskát.
Jön is Piroska hamarosan a szép erdei virágcsokorral, s igen-igen csodálkozik nagyi különös külsején.
- Ejnye, de megöregedtél, nagyi! Olyan sápadt is vagy! Na, ne félj, felvidítalak egy kicsit!
Azzal elővette hegedűjét, s eljátszott rajta egy nótát. A farkasnak csiklandozta a talpát a muzsikaszó, kiugrott az ágyból, táncra perdült nagy ugrásokkal. Látta Piroska hányadán áll a dolog, húzta-húzta a hegedűt, a farkas meg addig táncolt, míg egyszer csak ki nem terült a földön. Ennyi kellett csak Piroskának, előkapta az ollót, kivágta a farkas hasát, nagymamát kiszabadította, a farkas hasát pedig visszavarrta. Amikor a farkas felébredt, nagyon elszégyellte magát, hogy ilyesmit csinált. El is sompolygott messzire.
Piroska meg nagyi hétpecsétes titokban tartja az esetet, mert ha anya megtudja, megharagszik Piroskára, de lehet, hogy nagyira is.

Grexa Erzsébet Bernadett, Hagyományos III. osztály